Bevezető

Az egész egy félreértéssel kezdődött. Most ugyan élem az életemet, boldogan, de túl előre ugrottunk a történetben. Kezdjük az elejétől......


Egyedül éltem az utcákban, ugyanis a szüleim számára értéktelen voltam már, ezért kiraktak. Érdekes, még mindig emlékszem az arckifejezésükre. Csak gyűlölet, semmi jó szándékot nem láttam bennük. De azért a környéken lakóknak megesett rajtam a szívük, és mivel hely már nem volt a házban, ezért valaki mindig behívott reggelire, ebédre és vacsorára. Ezek a lakók csak sajnáltak, de idő közben éreztem, hogy már kezdem fárasztani őket. Így kis idő után, 16 éves koromra megint egyedül jártam az utcákat.
Alighogy 17 éves lettem, és este kóboroltam az utcákon a hűsítő nyári esőben, egy csapat részeg férfi közeledett felém rám mutogatva. Már összerugdostak, leköptek, amikor az egyik ezt mormolva a többieknek közeledett felém egy késsel a kezében: ,,Túl gyengédek vagytok vele, fiúk!"
Összerezzentem, és éles fájdalom hasított a karomba. Lassan kinyitottam a szemem, mert már nem hallottam a nevetésüket, és meglepetten láttam, hogy mindegyik a földön hever. Felnéztem, ahol egy fekete hajú, kék-és zöld színű szemű emberrel találtam szembe magamat. Ijedten meredtem rá, majd rám mosolygott, és felvett az ölébe. Azt már nem tudom, hogy a fájdalomtól, vagy a meglepődöttségtől, de elájultam. Halkan még hallottam, ahogy a megmentőm azt mondja: ,,Tarts ki!..."